menekültek salzburgból poroszországba és brandenburgba csodálatos történet és videó Történetek a szülőföldről

(író: Nadja Laue) - Amikor Luther reformációja egyre nagyobb támogatást kapott Németországban, ez a hit átterjedt Ausztriára és Svájcra is.

De az őskonzervatív katolikus országok nem akartak eltűrni semmilyen reformációs hullámot.

Ragaszkodni akartak a pápaszerető hithez. De a föld alatt, titokban, voltak emberek, akik Luther tanításait követték, és az új irányelvei szerint prédikáltak. | Miközben a parasztháború (1525-26), majd a harmincéves háború (1618-48) dúlt német földön, a titkos közösségek növekedtek.

És végül 1731-ben hűségesküt követeltek a salzburgiaktól (amit most itt szeretnénk közelebbről szemügyre venni). - | 1731. augusztus 5-én a salzburgi protestánsok hűséget esküdtek. | De az eredmény az lett, hogy a salzburgi protestánsok többé nem tartózkodhattak hazájukban. Nem akartak szakadást a gyülekezetben. Nagy csoportok alakultak, és végül 20 000 salzburgi ember hagyta el szülőföldjét. Kegyet adtak nekik. Hazájukat holmijukkal együtt elhagyhatták, magukkal vitték feleségüket és gyermekeiket, valamint állatállományukat és minden ingóságukat.
1731 késő őszén és 1732 telén az első 5000 szolgálóleányt és szolgálót kiutasították az országból. | Néhányukat figyelmeztetés nélkül elfogták, és csak az országhatárokon engedték szabadon.
De hova menjen minden ember? 20 000 ember szeretett volna gondoskodni és enni, élni és dolgozni. Szóval hova helyezhetted volna el őket? Valójában egyetlen ország volt, amely akkoriban szívesen fogadta őket: Poroszország.

Poroszország ekkor még csak épülőben volt. Berlin még mindig kisebb város volt, alig több mint 5000 lakossal. Nagy metropolisz épült volna itt. De polgárok nélkül, olyan emberek nélkül, akik adót és munkaerőt hoztak az országba, ez aligha volt lehetséges. 1732. február 2-án Friedrich Wilhelm I. kiadta a porosz felhívási szabadalmat a salzburgiak számára.
Az emberek tömegesen követték Poroszország hívását. Ugyanakkor néhány salzburgi lakos Hollandiába vagy Amerikába ment. De érdekel minket a nagy mozgalom Brandenburgba és Poroszországba. Ma az ember egyszerűen felszáll a repülőre vagy a vonatra.

Akkoriban az embereknek erre nem volt lehetőségük.

Csak a saját lábad volt, vagy a teherhordó állaté. Hiszen az embereknek 640 km-t kellett megtenniük, és azt hatalmas idősek, asszonyok és gyerekek kíséretével.

Kevés volt az élelem, és az átutazó ország lakosságának engedékenységére kellett hagyatkozni. - Ahhoz, hogy a porosz király által meghatározott időkeretben megérkezzen, napi 25 km-t kellett megtennie. Kihívás minden érintett számára. - Egyes helyeken menekülteket fogadtak be. Máshol az út fáiról kellett lopniuk, hogy élelmet szerezzenek. A pénzt és az ékszereket hamarosan eladták, a bevételt pedig elfogyasztották. Az éhség és a hideg tette a többit. - Lipcsében például jól fogadták őket, és Halle is vigyázott rájuk. Ez nem volt ritka a protestáns országban. - A számkivetettek híre két nappal a konvoj előtt érkezett. Azok a helyek, ahol bejártak, elő voltak készítve az emberek számára. - Weissenfels is útvonalpont volt az északi úton. - - Két nappal az érkezés előtt értesítették a városi tanácsot, hogy a salzburgiak jönnek. - A város öregjei sietve adták a tanácsot, hogyan bánjanak az emberekkel, mit adnak el a városi csűrökből. Egy idő után az a döntés született, hogy nem adunk ki semmit. Nem ehetsz mindenkit. | A felvonulást azonban átengedték a városon, így nem kellett megkerülni a várost. - A vonat Naumburgból jött. Naumburgban a Vogelwiese-n ütöttek tábort. | Weißenfels városa mögött (körülbelül Töpferdamm tetején) nyílt egy nyílt tér, amely a menekültek következő éjszakájának volt. | Weißenfels akkoriban nem volt olyan nagy. A ma a városhoz tartozó kis külvárosokat vad kerületeknek nevezték. A Tüchner család az egyik ilyen kerületben élt. Földművesek voltak, volt egy tanyájuk és két földjük, amivel szabadon gazdálkodtak.
Az udvar bizonyára a mai Lassalleweg területén állt.

A gazda, felesége és 16 gyermekük élt a tanyán. Ezen kívül négy evő - rokonok gyermekei, akik éhen haltak volna a városban, a nagyszülők (mindkettő), hat szobalány és három szolga. Nagy háztartás volt. Mindig túl kevés volt az ennivaló. | A konvoj órákon át haladt a városon, majd hatalmas kocsicsoportot alkotott a szabad téren. Középen sátrakat, ponyvákat állítottak fel. Sok tűz melegített és fényt adott. | A csekély naumburgi maradékot igazságosan elosztották mindenki között.

Tüchner aznap a városban volt. Ott vásárolt egy új ekét, és hazafelé tartott. Látta az embereket, hallotta őket beszélni, és meghatódott. Hazaérve mesélt a feleségének a menekültekről.

Felesége csomagolt egy táskát a frissen sült kenyérrel, agyagkancsóban lévő tehéntejjel és sajttal, valamint frissen akasztott kolbásszal és szalonnával. Hajlandók voltak adni. Segíteni akartak a szükség idején. A Tüchnerin a gyerekekkel a kísérethez ment.

De amint meglátta a sok tűz fényét, rájött, hogy amit hozott magával, az nem lesz elég. Így hát hazaküldte a legidősebb fiát. - Apa és fia kinyitották az istállót, és gabonát, lisztet, káposztát és burgonyát pakoltak a kocsira.
A szolgák elkapták a csirkéket a farmról, és csirkeólba rakták.

A szobalányok mindent elhoztak a kertből, ami érett és ehető volt.
Kiürítették a kamrát és a kéményt.
Még az édes kását is becsomagolták a sütőből.

A nagypapák bepakolták a pipadohányt. Az egész bíróság mindent a menekülttáborba vitt és hajtott.

Még disznót is hoztak magukkal. Még aznap este lemészárolták.
Szívből odaadták, amit a városatyák visszautasítottak a menekülteknek.
Utána még kenyérhéjuk sem volt otthon. -

Amikor a konvoj másnap továbbindult, Tüchner bement a városba.

Beszámol arról, hogy mit tett, és hogy a családja most éhezni fog, ha a város nem segít neki. A tanácsosok szégyellve kiadták, amit adott. És még: a városi tanácsosok kifizették neki az ajándék fizetést. Ajándékpénz azt jelenti: Ha többet adsz, mint amennyit el tudsz viselni, mert a szíved azt parancsolja, hogy segíts anélkül, hogy meggondolnád, esetleg magad is bajba kerülhetsz, az egyház kifizeti az ajándékpénzt.

Ez két aranydarab volt. | De Tüchner nem ezt akarta. -

Azon töprengett, mit kezdjen a pénzzel. - És bizonyára otthon is lehetett volna használni. | De az istálló megint tele volt. Nem szenvedtek éhséget, köszönhetően a városurak engedékenységének. Szóval visszaadta. Azonban nem olyan üresen. Nem! Emlékeztetni akart egy kicsit. - - A fensteri kolostortemplomnak adományozott. A Tüchner ablakon egy férfi volt látható, aki ajándékokat ad át a másiknak, a háttérben egy hintó és egy lovat, a többiek előtt. - Néhány héttel később a salzburgiak megérkeztek Berlinbe, és ott is maradtak. Ma is megtalálhatók a Salzburg család leszármazottai itt és Brandenburgban.

A vezetéknevek eredetüket jelzik.

Közülük a Brandstädter, Brindlinger, Degner, Höfert, Hohenegger, Höll, Holle, Höllensteiner, Höllgruber, Hölzel, Holzinger, Holzlehner, Holzmann, Hopfgärtner, Hörl, Hoyer, Hubensatter, Huber, Leidferänre, Milt Mehalöder, Milt Mehalöder, Milyh Nieder, , Pfundtner, Scharffetter, Schindelmeiser, Schweinberger, Sinnhuber, Steinbacher, Turner és mások - Megjegyzés az én oldalamról: Amikor először olvastam az ablak leírását, az a történet jutott eszembe, hogy József átsegítette testvéreit az egyiptomi éhségen. A Tüchner ablak név azonban utat mutatott a salzburgiaknak. - Az ablak nem szerepel a kolostor első, 1596-os leltárjegyzékében. A Tüchner ablak azonban szerepel a bontási aktában (Műemlékvédelmi Hivatal).

Azt is megemlíti, hogy szétszedték és szépen becsomagolták.
Nem tudni, honnan került elő ez az ólomüveg ablak. Talán egy falusi templomban van a környéken. Az 1732-ből származó egyházi feljegyzések Tüchner előfordulását és az ajándékozást mutatják be. -

opdateret af: Tyler Lang - 11.04.2023 - 03:57:09
Y12X49h.76zTuD4n38CP2k56waf91m2

Egy család többet adott a menekülteknek, mint amennyi valójában volt